Úgy döntöttem írok egy kritika szerűséget Lois Lowry egyik (ha nem a legsikeresebb) könyvéről,Az emlékek őréről. Szóval hajrá nekem!

  A könyv keretsztorija annyi (megpróbálom röviden,de nálam az nem nagyon szokott menni :) ) hogy Jonas a főszereplő egy olyan világban él,ahol nincsen erőszak,nincs negatív megkülönböztetés,mindenki egyenlő,nincsenek évszakok,állatok,színek és érzelmek sem. Az A nemű egyed (fiúk a könyvben) elérkezett ahhoz a korhoz,amikor a A tizenkettő ceremóniája alkalmából ("felnőtté avatás") a bizottság,aki mindenkit megfigyel élete folyamán,kihirdeti a gyereknek választott szakmát,ami Jonasnak az emlékek őre lett.Ez a legfontosabb foglalkozás az összes közül,és csak egy ember csinálhatja ezt. Miközben a történet halad,és Jonas egyre több emléket kap,ráébred,hogy milyen rossz az a világ,ahol jelenleg él,és visszaakarja adni az emlékeket az embereknek,hogy jobbá tegye. Emiatt (is) dönt a szökés mellett. 

  Nagyjából ennyi,amit röviden erről le tudtam írni,persze sok részletet írtam volna még,de úgy éreztem,hogy ez pont elég.De megtaláltam rövidebben is,csak az angolul van,és szerintem viccesebb is egy kicsit: :D

Tovább a véleményemre:

  Összeségében élveztem a komoly hangulatát a könyvnek,és az alapötletet is jónak találtam. A megvalósítással nem volt gond,és az írónő nagyot alkotott,de mégis van de. Mégpedig úgy gondolom,hogy habár az egész könyv alatt tudni lehetett,hogy Jonas nem lesz olyan,mint az előző emlékőrző,és várja tétlenül élete végét, mégis a végén a szökésének az ötlete,amit az Örökítő dobott be,nekem nagyon hirtelen és összecsapott volt. Csak úgy hirtelen megjelent,Jonas felfogta,mire gondol az idős ember,és már tervezgettek is. Nekem viszont nagyon hiányzott volna egy hosszabb kifejtősebb ötlet felhozás,némi ellenkezés Jonas felől,aztán jöjjön csak a tervezgetés,és az indulás. De ez így nagyon összecsapott volt. Viszont mellette szóljon,hogy nem véletlenül volt a végén,mert így a végére maradt az utolsó jelenet,és nem kellett hozzá írni,hogy mi történt,mikor a két fiú megérkezett a domb végére,a világító faluhoz(én így neveztem el),hanem az írónő direkt ott hagyta a levegőben,hogy legyen miről gondolkozni,hogy legyen mit elképzelnie az olvasónak. 

  Karakterekről nem tudok sokat mondani,hisz két emberen kívül,bár inkább egy(Jonas és az Örökítő),és egy aki tudta mi történik,de nem sokban különbözött a többiektől,mindenki ugyanolyan volt,hisz így nem volt konfliktus senki között. Ugyebár Jonas az,aki különbözött a többiektől,bár most hogy mondom inkább három,ember volt,csak Gabe nem igazán jutott eszembe,mivel ő egy kisbaba,és leginkább annyi olt a szerepe,hogy ő is olyan,mint Jonas. Jonasról meg annyit,hogy nála nagyon jól kirajzolódott,hogy rossz ahogy élnek,és nem akar ilyet,és tulajdonképpen felnőtt. Annyi,hogy néha kicsit mintha nem lett volna olyan,mintha egy 12 éves,hanem mintha egy minimum 16 évesről lett volna szó,főleg a könyv vége fele.

  Eszembe jutott két kérdés is,ami felmerült bennem,miközben a bejegyzésen gondolkoztam. Úgy gondoltam minden elkövetkező postnál megfogom ezeket kérdezni,az egyiket biztosan,ha a másikat nem is,mert nem mindegyiknél lehet. Igazából ezek csak arra vannak,hogy még többet agyaljak,és írjak le. 

Újraolvasnám e a könyvet?

  Azon kívül,hogy élveztem,és úgy gondolom,hogy a könyv egy kellemes téli délutáni olvasmány,ugyanakkor elgondolkodtató,talán. Talán,egyszer télen,ha nagyon unom magam majd akkor előszedem és elolvasom,de ezt igazából úgy lehet élvezni,ha megbeszéled mással. Szóval,ha találok valakit,akit ez érdekel,akkor majd igen,de egymagamban mégegyszer nem.

Élnék e a világban? 

  Nos erre határozott nem a válaszom. Csomó mindent nélkülözni kellene,és attól függetlenül,hogy nem lennének rossz dolgok,az hogy a jó dolgok is megszünnének rosszá tennék az egészet. Nem lenne szeretet,ami egy igazán fontos dolog (tudom mennyire szentimentális vagyok) és nem lenne választási jogunk,azon kívül,hogy hova megyünk önkénteskedni,és hogy elakarunk e menni Másholba,aminek csak akkor lesz jelentősége,ha tudod mi az. Bár azt is nézhetjük,hogy eleve oda születek e. Na akkor nem is tudnának ezek hiányozni,hisz nem is tudnám,hogy ezek valaha is léteztek,kivéve ha én lennék az emlékek őrzője,akinek még annyi szabadsága sincs mint a többi embernek,és konkrétan egy rab,akinek cipelnie kell az emlékek súlyát,egyedül és leginkább boldogtalanul. Szóval ti akarnátok itt élni?

 (Tudom,hogy ezzel elszúrom a tökéletes befejezést,de magyarázatként az alcímre,szörnyű borítóterveket találtam az Emlékek Őrére. Az angol változatán egy öregember van,aki mégcsak nem is a főszereplő,ha jóra gondolok,és az Örökítő akart lenni. Mondhatni még a magyar a legszebb,a szánkójával,de ez se túl jó. A filmesen meg nem is értem miért van rajta a lány,szóval az még rosszabb. Csak ennyit akartam. :) )